Mint minden út, ez is az első lépéssel kezdődött. Esetemben ez nem volt más, mint a repülőjegy megvétele. Mivel ez volt az első külföldi utam egyedül, ráadásul a világ másik végére, úgy kellett kiválasztanom a repülőjegyet, hogy mindent számbavéve legyen időm átszállni, bénázni, enni, pisilni,  összeomlani, összeszedni magam stb. Tehát 3-4 órás átszállási időre lesz szükségem. A megfelelő repülőjegyet sikerült kb. 20 perc alatt megtalálnom, és még csak csilliókba sem került. Odaút Bp-München-Mumbai-Goa cca. 19 óra. Bevállajuk? Természetesen! Visszafelé 22 óra Goa-Mumbai-Frankfurt-Bp. Tökéletes.

Szóval induljunk. Eljött a nagy nap. Hajnalban kelés, fürdés, öltözködés, utolsó check, hogy minden megvan-e stb. Kocsiba be, reptérre ki, egy utolsó csók imádott páromnak és kezdődjön a Kaland!!

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy nem vagyok egy meditálós típus. Nos, ez ezalatt a repülőút alatt teljességgel megváltozott. 19 óra meditatív állapot, amit szerintem elsősorban a fáradtságnak és a stressznek köszönhettem. Nem, ez nem oximoron. Mivel a koránkeléstől és az idegeskedéstől már túl fáradt voltam hülyeségeken agyalni, és ezt fel is ismertem, csak a kötelező dolgokra koncentráltam: át checkolás, sorban állás, útlevél ellenőrzés, vízum ellenőrzés, kapu megtalálása, leülés mellé , felszállás a gépre, leszállás a gépről, evés-ivás pisilés és ennyi. Tudatosság pipa, és a lehető legnagyobb nyugalomban, bár egy kicsit megfáradva megérkeztem Goa-ra.